A közelség és a távolság dialektikája

„Azt hiszem, hogy a magányt úgy lehet értelmezni, hogy eljutunk lényünk mélyén a gyökereinkhez, és ez arra késztet, hogy elhagyjuk felszínes, társadalmi, konvencionális és ösztönös önmagunkat, és belépjünk valahová, ami ennél mélyebben van. Minél inkább önmagam vagyok, annál inkább leszek képes arra, hogy megnyíljak mások számára. Önmagunk legmélyebb pontján, ahol már egészen hűek vagyunk önmagunkhoz, ott találjuk meg a másik ember legmélyebb pontját is.”