Leírás:
A Példaképed, védőszented sorozat 11. kötete. Glicerio Landriani Isten „édessége”. Az apa don Oranzio Landriani a Glicerio nevet adta neki, amely annyit jelent, mint „édes, finom, szelíd”. Glicerio Landriani pedig valóban Isten „édessége volt...”Az Úr 1595. évében történt. Késő délután volt. A decemberi nap sugarai lágyan ölelték körül a kicsinyke Loretói Madonna-templomot, amely Milánó keleti kapuján kívül állt. Csend, békesség, nyugalom honolt. A templom kapuja nyitva állt, a beáramló fény éppen a Madonna képére vetődött.Egy nemes hölgy lépett be a templomba hétéves forma kisfiával. Az oltárhoz mentek, letérdeltek és imádkozni kezdtek. A hölgy lehajtotta a fejét, a gyermek a Madonnára emelte a tekintetét. Percek teltek így el. Egyszer csak a kisfiú felállt, odalépett az oltárhoz, lehúzott az ujjáról egy gyűrűt és az oltárterítőre tette. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy felérje. Azután letérdelt édesanyja mellé, aki csodálkozva, kérdőn tekintett rá.– Eljegyeztem a Madonnát – suttogta a kisfiú, különös fénnyel nagy, barna szemében.Édesanyja nem faggatta, imádkozott tovább. Megérezte, hogy különleges pillanat részese lett, amelyet majd később fog megérteni...