A háromságos szeretet Istene - Franz Courth (Agapé Kiadó) (563)

Kézikönyvünk, mintegy vezérfonalként tájékoztatásul kíván szolgálni azok számára, akik teológiai tanulmányokkal foglalkoznak. Két megközelítési mód között keressük a középutat. Egyfelől rendelkezésre állnak a régi típusú, jól ismert kézikönyvek, amelyek a teljesség igényével elemzik a Szentháromság teológiájának klasszikus kérdéseit. Másfelől számot adunk azokról az újabb törekvésekről, amelyek a szentháromsághitet korszerű kontextusba kívánják helyezni anélkül, hogy túl hosszan elidőznének a hagyománynál. E két módszer között egyensúlyozva igyekszünk megoldást találni azzal a céllal, hogy a teológia iránt érdeklődőt mind teológiailag, mind lelkileg bevezessük a Szentháromság misztériumába, mint a keresztény hit középpontjába. Vezérfonalunk kiindulópontja az az imádság, amellyel Szent Ágoston De Trinitate című művét (XV, 28, 51) befejezi. Ezek a sorsok hatásosan mutatják be, hogy a hippói püspök milyen önkritikusan rendeli egymáshoz a racionális megközelítés számára felfoghatatlan Szentháromság-misztériumot és az ennek magyarázatára irányuló kísérletét. A Sir 43,29-re hivatkozva így imádkozik: "Ha elérkezünk hozzád, megszűnik az a sok, amit itt elmondunk, és aminek nem jutottunk végére. Egyedül te maradsz minden mindenben, s akkor majd együtt dicsőítünk téged vég nélkül, mert benned eggyé lettünk." (Gál Ferenc ford.) Mint az idézetből kitűnik, Ágoston szerint a teológiai munka és teológiai beszéd relatív jelentőségű a Szentháromság itt tanként előadandó lényegéhez képest. Az egyéni felfogóképesség korlátainak tudata azonban nem némítja el az egyházatyát, hanem doxológiára készteti, s a megtalálás vágyának ez az állandó lüktetése az újabb és újabb keresés feszültségével telíti. Kézikönyvünk ebben a szellemben kíván vezérfonalként mind teológiai, mind lelki síkon serkentőleg hatni.

(AMATECA Katolikus Teológiai Kézikönyvek 6.)