Keresztről keresztre - Pilinszky János (Vigilia Kiadó) (4604)

Pilinszky János összegyűjtött cikkei, esszéi csak halála után jelenhettek meg kötetbe gyűjtve, ám több mint tíz éve (legutóbbi kiadásuk óta) ezek az írások is már hozzáférhetetlenek a nagyközönség előtt. Életében egyáltalán nem nyílt lehetősége a költőnek ezen írások kötetbeli publikálására, pedig tervezett belőlük egy naplójellegű válogatást, amelynek legfeljebb már csak képzeletbeli rekonstruálására tehet kísérletet e gyűjtemény.

A szakirodalomban mára elfogadott vélekedés, hogy a költő versei és publicisztikai írásai szorosan összetartoznak, gyakran egymást értelmezik, s a versek olykor épp a cikkekben nyerik el első megfogalmazásukat. A válogatás annak a költői figyelemnek a belső alakulását és természetét követi nyomon, amelynek megértése nélkül az életmű egésze sem értelmezhető hitelesen, illetve egy idő után bizonyos művek interpretációs problémái sem pontosíthatóak meggyőzően. Pilinszky a magyar irodalmi hagyomány egyik hiányosságaként emlegette, hogy az „a magjában, a tengelyében nem vallomásirodalom”, s itt olyan szerzőkre gondolt, mint például Szent Ágoston, Kierkegaard vagy Dosztojevszkij. „Nincsenek nagy gyónóink, se önmaguk ellen forduló realistáink, akik vallomásaikkal próbáltak volna segíteni és irgalmazni maguknak és másoknak” – írja, majd másutt így folytatja: „A vallomásban: magam vagyok a bíró és a vádlott, az, aki vall, és akiről vallomást teszek. Vagyis: a vallomás mindenkor súlyos erkölcsi küzdelem gyümölcse.”

A kötet Pilinszkynek azokat az írásait rendezi három tematikus ciklusba, amelyek ennek a küzdelemnek talán legfontosabb dokumentumai, s a maguk összességében naplóként, ha tetszik egyetlen folyamatos gyónásként is olvashatóak – ebből a szempontból tehát nem csak a költő kevésbé ismert arcát ismerhetjük meg, de reményeink szerint életművének rejtett, s a költészetével egyenrangú értékekkel bíró területére is ráirányíthatja a figyelmet.

Kiadványunk a költő születésének 90. és halálának 30. évfordulója alkalmából jelenik meg, szövegközlése a Publicisztikai írások (Osiris, Bp. 1999) anyagán alapul, jegyzetapparátusa pedig felhasználja és kiegészíti az azóta eltelt időszak filológiai kutatásainak eredményeit.