Máriacelli emlékkönyv: Képes magyar kalauz - Szamosi József (Ecclesia) (102)

• Vonalkód: 102
• Kiadás éve: 2004
• Kiadó: Eclesia Kiadó
• Kötésmód: puhatáblás
• Szerző/Szerkesztő: Szamosi József
• Terjedelem: 56 oldal

Leírás:

Máriacell neve századok óta ismerősen s kedvesen hangzik a magyar fülnek. És ez természetes: Máriacellt eltéphetetlenül összefont, eleven szálak kötik nemzeti  történelmünkhöz, mióta I. Lajos királyunk - kit a „nagy" melléknévvel tisztel a történetírás - méltó szentélyt emelt itt a seregét győzelemre segítő celli Szűzanyának. Azóta szent hely ez nekünk, s bár hatszáz év tűnt tova az időben, Máriacell nevének fénye nemhogy halványodott volna, sőt egyre jobban ragyog. Túlzás nélkül elmondhatjuk: Máriacell ma öt világrész szétszórt, hívő magyarságának nemzeti Mária-szentélye. Mi adja Máriacellnek - a kegyelem szüntelen sugárzása mellett - azt a delejes erőt, ami bennünket, magyarokat kiváltképp ehhez a kegyhelyhez vonz? Mindenek előtt: ez a hely látta még az említett Lajost, a magyar lovagkirályt, akit a pápa tüntetett ki „az Egyház zászlótartója" büszke címével, s kinek neve megdobogtatja a magyar szíveket, mert akaratlanul is a hajdanvolt dicsőség képét hívja elő az emlékezetből, mikor „magyar tenger vizében hunyt el éjszak, kelet s dél hulló csillaga". S előtűnnek a századokból, viharos történelmünk távoli s közelebbi múltjából a többiek: fényes történelmi nevek viselői, Nádasdyak, Esterházyak - ez utóbbiak közt a nagy Mária-tisztelő Pál, az ország választott nádora -; a Máriacellhez kötődő Habsburg-ház tagjai közül mindegyre két nő neve bukkan elénk: Mária Teréziáé, kiért egykor a „karok és rendek" túllelkesült „vitam et sanguinem"-je megremegtette a pozsonyi országgyűlési palota falait, s a tragikus sorsú szép királyasszonyé, Erzsébeté, aki megsiratta Deák Ferencet s akinek emlékét a magyar nép szeretete őrzi. Megrendülve, feltoluló érzelmeidet visszafojtva állhatsz meg a Szent László kápolna előtt, eltűnődve Isten rendelésén, hogy íme, két magyar prímás nyugszik itt: a nagyhatalmú, gazdag barokk főpap és mellette korunk megkínzott vértanú bíborosprímása. Bizony, mindkettő hontalanságban halt meg s végakaratából temetkezett Máriacellbe, lévén a szeretett Haza idegen megszállók hatalmában.