A kötet szerzője, Bánó Miklós izgalmas kalandra hívja az olvasót felvázolva folyamatosan növekvő ismereteink horizontját. A felvidéki fizikus hitünk fényében rámutat a leghíresebb elméletek fejlődésére, a világegyetem kozmikus titkaira, olyan kérdéseket érintve, mint az élet kezdetei illetve az emberi gondolat eredete. Hasznos olvasmány minden széles látókörű, kérdezni bátor lélek számára.

Az emberi tudás határai olyanok, mint a hajnali napsugár által megvilágított horizont: az imént még csak ekkora volt, de máris szélesebb, mindegyre változik. A homályos részek egyre csökkennek, mintha tovaszállt volna a reggeli köd, és egyre többet látunk. Mit lehet biztosan felismerni ezen a határon, és meg tudjuk-e osztani másokkal is felismeréseinket?

Ha százéves természettudományos könyveket olvasunk, csak ámulunk azon, hogy mit tudtak, és mit nem tudtak akkoriban. És így van ez a mával is: száz év múlva óhatatlanul elavult lesz a tudásunk. Ennek ellenére nem hiábavaló ismereteink határainak mozgásaival foglalkoznunk, okulhatunk a folyamatokat szemlélve, mert tulajdonképpen magunkról tudunk meg sokat ezáltal. Felismerhetjük, hogy mint gondolkodó lényeg mire vagyunk képesek, és mire nem.

Különösen érdekes megfigyelni azokat a területeket a tudományban, ahol törés mutatkozik különböző világnézetek határainál. A mérleg egyik oldalán az Istenbe vetett hit van, a másikon annak hiánya. Ez a könyv ezekről a törésvonalakról szól.

Bánó Miklós, a kassai Kísérleti Fizikai Intézet munkatársa mutatja be a fizika, a csillagászat, a genetika, a matematika és az informatika területein elért legérdekesebb eredményeket, és a filozófia fényében értelmezi őket.